Nyári tábor Vässarön

Nyári táborunkon 34 cserkész (a legfiatalabb a 4 éves Andriska vett részt.) Sátorfánkat Vässarö-n vertük fel. Ez egy sziget, mely Stockholmtól északra kb. 200 kilométerre fekszik. A szigetet egy kapitány adományozta a svéd vízi cserkészeknek 1942-ben. Évek során felépítettek egy önálló, muködo táborhelyet nagykonyhával, kápolnával, zuhanyozókkal, házakkal. Itt minden évben ezrével fogadnak vendégeket - cserkészeket s más táborozókat sátrakkal, iskolásokat. Konferenciázó vendégek fogadására is van lehetoség. Saját kezüleg építettek fel különbözo pályákat, melyeket évente többször felújítanak.

Az alábbi beszámolót Barna Gábor, budapesti cserkészcsapat-vezeto , írta a táborról:

Nagyon örültem, hogy bár messze kerültem az otthoni cserkészcsapatomtól, mégis részt vehettem egy ötnapos cserkésztáborban a nyáron. A tábort nagy készülődés előzte meg mindenki részéről: a vezetők a programról tanácskoztak, a cserkészek a sátrakat vizsgálták, vajon alkalmasak-e a táborra?

Június 8-án elkövetkezett az indulás napja. Megérkezett a Magyar Házba az első különítmény: Gyöngyi apukájával, aki a fuvarozásban segített (mint mindig), és Caroline-nal, valamint Samu Jönköpingböl (leendő szakácsunk és mindenesünk) Leóval, a fiával és Carolinával, a lányával. Miután sikerült mindent bepakolni az utánfutóba, indulás Vässaröre. (…) Kb. 200 km után megérkeztünk a kikötőbe, ahol Hanga és Ágnes szülei vártak minket. Egy-kettőre átraktuk a csomagokat a hajóba és irány a sziget! A 20 perces út alatt lecsillapítottuk korgó gyomrunkat egy kis uzsonnával.

A szigeten a holmikat egy traktorra rakhattuk, és a tábor helyszínére ballagtunk. Ott meglepődve láttuk, hogy kiosztott helyünk egy nagy rét közepén van házakkal körülvéve. Egy kis kérdezősködés s mosolyok után sikerült egy sokkal jobb helyet kapnunk - távol a központi házaktól, egy erdő vel körülvett réten. Az útról behordtuk a felszerelést, majd az őrsi körletek kiválasztása után jöhetett a konyha felállítása.

Hat igen magas iskolai végzettségű személyt és főleg jó szemmértéket igényelt, de végül sikeresen megoldottuk. Ezután a sátrak kiválasztása és felverése következett, miközben megérkezett az utóvéd is. Nevezetesen a 23 cserkész. A kiscserkészek hatalmas sátorának felállításához is sok képzelőerőre volt szükség, de végül Ágnessel közösen sikeresen kiigazodtunk a képrejtvények is beillő leíráson, rajzon.

A kiscserkészek, Szilvi családja, a felnőttek (Xénia Gyöngyi és Samu) és Caroline őrse a réten, Hanga őrse a rét melletti kis tisztáson, míg a fiú őrs az erdőben talált helyet magának. Egy kis szerszámhasználat és csomózásgyakorlás után megkezdődött a táborépítés, amit a tábornyitó szertartás szakított félbe, majd a vacsora állított le.

Mindenki készített valamit, az egyik kerítést, a másik őrsi kaput. A fiú őrsnek sikerült egy kisebb méretű táborkaput felhúzni őrsi kapu gyanánt. Persze az ö építkezésükbe jelentősen segített Andris, Szilvi 4 éves fia, aki látva a fiúk munkakedvét, a következő reggel néhány botot hozott az építkezéshez.

Vacsora után nagy tetszést aratott a fiúk hidegvízben való mosdása (főleg a lányok körében). Az első tábortűz (tűz nélkül, tekintettel a tűzgyújtási tilalomra) során megismerkedtünk a csapat történetével és az őrsökkel.

Másnap reggel egy kis reggeli torna és reggeli után következett a zászlófelvonás, majd folytattuk a tábor-építést. Közben néhányan készültek a közeledő újoncpróbára. Ebéd előtt volt egy számháború, ami a támadók győzelmével végződött. Persze, nem volt sírásmentes a dolog, de ennél a játéknál ez néha előfordul. Ebéd után víziprogram következett. Két kedves svéd cserkész elmondta, hogyan tudjuk összerakni a vitorlásokat (csak a vitorlát), majd utána jött a hajókázás-csónakázás. Néha kisebb vízicsaták is zajlottak, de mindenki nagyon élvezte. Kivéve talán Szilvi férjét, Patrikot, akinek nem fogadott szót a hajó, és végül is a nádasból úgy kellet motorcsónakkal "kimenteni", és Andrist, aki sírt, mert mentőmellény nélkül akart vízre szállni. Szilvi persze rákényszeríttette, ami heves ellenkezést és sírást váltott ki belőle. De belenyugodott…

E program után vasárnap lévén a kápolnába mentünk egy kis áhítatra, ahol beszélgettünk és gitáros énekeket énekeltünk. Este a "tábortűznél" Hanga és Ágnes a jamboreek-ra kalauzolt minket, ahol többféle nemzetiséggel megismerkedhettünk, pl. az arabokkal.

Harmadik nap már kevesebben vettek részt a "megerőltető " reggeli tornán. Délelőtt egy izgalmas vadászösvényt jártunk, ahol a sokféle csapdán kívül kötélhidakat és különböző lifteket próbálhattunk ki, miközben szórakozhattunk svéd cserkészvezetőnk faviccein.

Délután forgószínpadon ismerkedtünk az elsősegéllyel, cserkésztörténelemmel és nyakkendőgyűrű -fonással. Meglátogatott minket Fazekas Kati is, aki a szigeten, mint önkéntes dolgozott és a múlt évről, Magyarországról ismerte az őrsvezetőket. (Pici a világ, mi?)

Az esti "tábortűznél" Caroline-nal együtt elkalauzoltam a társaságot Magyarország némely néprajzilag híres városába egy családi "bevásárlás" ürügyén. Azt hiszem a "bevásárlás" során a "Wattancsu" játék aratta a legnagyobb sikert, mert mindenki gurult a nevetéstől!

Negyedik nap délelőtt akadálypályán mérhettük össze ügyességünket, majd újabb számháború következett. Most is a támadók nyertek, de most a másik csapat volt a támadó. Ebéd előtt még egy vízicsata is volt a kánikula enyhítésére. A mindig nagyon ízletes ebéd után jött egy csoportmunkát igénylő akadálypálya, majd tájékozódási versenyek. Ennek során a tájfutók sajnos nem sok pontot találtak meg. Vagy a térkép volt rossz, vagy a pontok nem voltak jó helyre rakva. Mindenesetre általában 3-ból 1-et sikerült megtalálni a csapatoknak.

A tábortűznél hallhattuk a 3 rekedt hangú boszorkány (Caroline, Ágnes és Hanga) hangját és láthattuk a különbözo mesefigurák megelevenedését. Fogadalomtétel zárta a napot a nagyoknak (a még nem avatott cserkészeknek), mivel a kicsik már előbb elmentek aludni. Nagy ijedtünkre éjjel felettünk kinyílt az ég és reggelig esett az eső. A sok imádkozást és "Süss fel nap, fényes nap…" éneket meghallgatta a Jó Istenünk, mert reggelre elállt az eső és nem kellett vizesen összerakni a sátrakat (ami minden cserkész rémálma!).

Szóval másnap reggel elkezdődött a táborbontás. Itt lehetett néhány álmos, szúnyogcsípett arcot látni, mert ezek a merészek kint töltötték a csillagos ég alatt az éjszakát. Aztán hajóra szálltunk, ahol ismét jelenet következett a Titanic-ból, majd a szárazföldön a szülök szárnyaik alá vetté a gyerekeket.

Azt hiszem mindenkinek felejthetetlen élmény volt!