CSENGŐMADÁR VÖLGY -Nyári nagy tábor!

Nemcsak a madarak dalától csengett a völgy, hanem a Sydney-i magyar cserkészek nótázásától is ezeken a meleg nyári napokon.

A vezetôk már ott voltak tíz nappal hamarabb, mert ebben a gyönyöru völgyben volt a segédtisztképzô tábor is. Ez a cserkészélet legszigorúbb, legnehezebb testi megpróbáltatása. A szellemi elôkészület, vizsgák sikeres letétele után számot kellett adni arról is, hogy mit és mennyit bír a fiatal test, ha cserkész segédtiszt akar lenni. Cserhalmi ottó kerületi parancsnok és kiképzô gárdája részleteket nem árul el, hisz nem jó ha valaki évekkel elôre tudja mi vár rá. A tábor elsöprô siker volt. Tíz új, fiatal segédtisztünk van: Bakos Erika, Gruber Tibor, Mártonhelyi Ádám és Tóth Sándor Melbournebôl, valamint Boros Anna, Cserhalmi Csilla, Cserhalmi Sándor, Gerecs István, Grubits Tibor és Pósa Zoltán a Sydney-i csapatoktól. Ezek mind csak arra várnak, hogya tizenéves gyerekeket elhozzák szüleik a cserkész foglalkozásra, hogy továbbadhassák amit a táborban tanultak, tapasztaltak.

A csapatok fiatalabbjai január 19-én vonultak be a Mt.White környéki táborhelyre. Az ôrsi beosztások; sátorhelyek kijelölése után nagy iramban megindult a tábor építése. Mindenki kifáradt a nagy munkában, így az elsô tábortUz nagyon csendes és rövid volt.

20-án éppen úgy, mint mindennap reggel hétkor megszólalt a kürt és kócos fejű cserkészek bujtak ki a sátrakból és szaladtak a reggeli tornára. Zászlófelvonás és reggeli után mindennap más foglalkozással telt el a nap. Népijátékok tarkították a forgószinpadnak nevezett változatos kiképzést, ami elsôsegély, csomózás és tábori építmények tanulásából állott. Ebéd általában hideg felvágott volt, de a délutánokat (mindíg!) megzavarták a konyháról kiszivárgó finom illatok. A sok izgalom, munka, tanulás, friss levegô és a többi cserkésszel való boldog együttlét farkasétvágyat adott mindenkinek a fenséges ételekhez! Esténként pedig a cserkészélet legkedvesebb élménye a tábortűz csillogása tükrözôdött vissza a körben ülô cserkészek szemeibôl. Nóták és mókák követték egymást, majd a takarodó küldte sátraikba a tábor lakóit.

A tábor keretmeséje Erdély Bethlen Gábor idejében volt. Ez a tanítás mellett mulatságos is volt. A nagy hasú (valóban) török basa mellett udvari bolond is volt, aki megnevettette a népség, katonaságot.

Bethlen Gábor csatázni ment a Habsburgok ellen és szép menyasszonya Károlyi Zsuzsanna szívszorongva várta vissza, hogy megtarthassák az esküvôt. A csata szárnháború volt amit napokon keresztül játszottak, egyiket a másik után.

A kiscserkészek közben mint Magyar Nemesi Apródok, ellátogattak a páfrányerdôbe, ahol elérkeztek Manó király birodalmába. Sajnos Manó király és Páfrányka nem voltak otthon, ígyakiscserkészek egy-egy páfrány kuckót építettek nekik. Szépen feldíszítették, még ágyat is készítettek nekik. Ez annyira tetszett a felbolygatott bika-hangya-fészek lakóinak, hogya harisnyán keresztül egy-két lábszárat megcsókoltak. Általános szipogás (sírás? soha! az apród nem sír!) és a "viszketés megállító" kenôcs segítségével, mára már mindez csak kacagást okozó emlék.

Az okosabbak kikeresték a páfrányerdô azon részét ami nem kellett a hangyáknak és a szép tisztáson leülve megebédeltek. Még palacsinta is volt a tarisznyában, no meg friss limonádé a nagy ijedtség leöblítésére.

A kozeli patak elég vízszegény volt, de akadt olyan rész is ahol ha nem is mindenki, de egy-egy ôrs azért élvezhette a patak hűs vizét. A cserkész nyelv ezeket fürdô lyuk-nak nevezte el. 22-én megérkeztek a szülôk, hogyakiscserkészeket hazavigyék mert...azoknak a 4 nap elég volt a vezetôk és a szülôk szerint.

Megérkézett Nt.Peterffy Kund református lelkész is, aki a "Székely fiú"" ôrs által épített oltárnál, Isten legszebb templomában, a páfrányok között, népdalokra írt keresztény énekekkel tartotta az Istentiszteletet.

Aznap megint csatázni kellett szegény Bethlen Gábornak a császár csapataival. Nem is egyszer, mert olyan háborús kedvük volt. Hol az egyik támadott, a másik védett, vagy fordítva, hogy egyenlôek legyenek az esélyek. A nagy számháborút mindíg fürdés követte egészen vacsoráig néha. Kezdték otthon érezni magukat a táborban. A tábortüzek is egyre érdekesebbek lettek. A tábor lakók belejöttek a szórakozásba, nótázásba. Hogy a háborúzást tarkítsák, akadályversenyen igyekeztek eldönteni ki a legény/leány a gáton. Ez mindig nagy élmény volt és az nevetett legnagyobbat aki elesett.

23-án aránylag csendes lett a tábor. A 'Szász ors" portyára ment a bátor Szabó Attila pedig végezte a "24 óra egyedül az erdôben próbát. A táborban csak a fiatalabb cserkészek voltak, akik kérték, hogy nevüket "Magyar Nemes"-rôl "törpé"-re változtathassák. Ez valahogyan jobban is illet rájuk. Ám a törpe ôrs kitett magáért és finom nyársonsültet készítettek vacsorára amit pirított marshmallow követett. Ezen a napon csak kis tábortűz volt, mert a tisztek kimentek ellenôrizni a portyázókat (anélkül, hogy azok tudták volna) és mindent rendben találtak.

24-én rohampálya volt a napirenden. Mászás, kúszás, kötélen ugrás, sziklamászás. Úgy élvezték, hogy háromszor végigcsinálták egymás után. Röplabda helyett királylabdát játszottak ami sokkal népszerűbb, fôleg a kisebbek között. Az egész társaság fáradtan, megmosakodva, tisztán és hatalmas étvággyal vacsorázott. Csatlakozott a beérkezett portyázó ôrs is és Szabó Attila is nagyszerűen megállta helyét, 24 óran keresztül az erdôben, egyedül. Talán neki ízlett a vacsora a legjobban és ô aludt el leghamarabb.

25-én hűvösebbre fordult az idô. Tanulmányoztak (tisztes távolból) egy goanna családot akik adoptálták ami a konyhán maradt ennivaló. Rendszeresen, sôt pontosan megjelentek minden étkezés után belakmározni azt a kicsit amit a cserkészek hagytak. A hűvösebb idô miatt rohampálya és számháború volt a napirenden. Ezekbôl soha nem lehet elég. Messzirôl lehet a csatazajt, a gyôztesek diadalkiáltását hallani. A "sebesültek" és a "halottak" pedig a "temetô"-ben találkoznak és dicsekedve mesélik hôstetteiket mikor még "életben" voltak.- Délután népijátékok voltak ami után (ismét) felséges volt a rántott hús, pityókával és uborkával.

A búcsú-tábortűz hosszabb és hangulatosabb volt mint a többi. A napok elszaladtak és mindenki érezte vége van a boldog együttlétnek. Új barátságok, titkos testvéri kapcsolatok keletkeztek a szebbnél szebb emlékek sorában. A tűz lángjai lassan elgyengültek és az izzó parázsba nézve énekeltük el utóljára "Szellô zúg távolt, ezzel bezárva táborunk utolsó tábortüzét.

26-án, vasárnap sátorbontás, csomagolás, rendcsinálás. Még utóljára ellátogattunk a patak "fürdôlyuk"-ba, hűteni magunkat a 42 C melegben. Délután díszegyenruhában sorakozott a tábor, még a konyha-ôrs is.

Hevesi Nagy Péter táborparancsnok kiosztotta az emlékérméket és külön megdícsérte Cser Borit aki Canberra-ból jött, eddig soha cserkésztáborban nem volt és mint megbízott ôrsvezetô ügyesen vezette ôrsét. A konyha ôrsöt is megdícsérte, mert az általános vélemény szerint a tábor legjobb része az ennivaló volt. Köszönet illeti ezért Kantek Bandit és Andreát, és külön köszönet Kaponay Miska bácsinak és Teri néninek akik Brisbane-bôl jöttek el a konyhán segédkezni.

A napostiszt vezetésével elmondtuk a befejezô imát, elénekeltük a "Cserkész fel a fejjel..." cserkészindulót, mialatt a zászlót utóljára méltóságteljesen lehúztuk. Eseményekben gazdag, élménydús táborunk végéhez érve, a telerakott autók hazavitték a fáradt, de elégedett cserkészeket. Otthon rendes zuhany, fürdôkád, gombnyomásos összkomfort, édesanyjuk fôztje és tiszta puha ágy várt mindenkit. De ahogy a párnára hajtottuk fejünket, az álomtündér visszavitt a Csengomadár Völgybe, ahol minden más, minden szép és minden jó volt. Jövôre is így lesz! Addig is: Jó munkát!

Goór György, cscst.