P. Bolváry Pál, szerzetes, cst.

(1926-2001)

Gyermekkoráról nem sokat tudunk. Pál atya, 1948-ban, mint fiatal pálos szerzetespap, felkérésre vállalta a föld alá kényszerített pécsi 47. sz. Szent László király és később a hozzá csatlakozó 10. sz. Pár cscs. Sziklatábor néven egyesült katakomba cserkészcsapat tagjainak lelki gondozását. Közvetlen, derűs egyénisége, igénytelensége és fáradhatatlan szolgáló készsége a cserkész lelkipásztorok példaképévé tette. A hittant nem tudni, hanem élni kell - vallotta.

A Rákosi korszakban három kegyetlen évet börtönben töltött. A börtönből szabadulva folytatta az ifjúsági lelkipásztori munkát. A katakomba cserkészet általa felkészített vezetőit saját tapasztalata alapján megtanította a vallatási módszerekre, hogy ezzel felkészülve legyenek a többiek védelmére, ha az ávósok elé kerülnek.

Amikor első börtönéve után szabadult, sehol sem kapott munkát. Végül az akkor kiemelt komlói szénbánya fejlesztési munkáihoz jelentkezett, ahol gengszter világ uralkodott a Kommunista Párt emberei vezetésével. A személyzeti főnök nem merte felvenni a börtönviselt, kereten kívüli szerzetes papot, és elöljáróihoz fordult tanácsért. A meglepő válasz az volt, hogy vegyék fel rögtön a nagy raktárba, mert ő legalább nem fog lopni, mint a többiek. Később ismét Pécsre került, ahol a földalatti pálos rendben az utánpótlásban segédkezett. 1961-ben újra letartóztatták és koncepciós perben hat év börtönre ítélték. A rendszert megdöntő államellenes politikai szervezkedésnek minősítették lelkipásztori munkáját. Szabadulása után Pécsre már nem engedték vissza. Végül Dr. Surján László (később a MCsSz elnöke) tudta segédmunkásként keresethez juttatni.

1972-ben kalandos úton az Egyesült Államokba került, ahol a pittsburghi Szent Anna egyház plébánosa lett. Megírta magyar és angol nyelven megjelent életútját: Rabláncon Krisztusért címmel. Az általa Magyarországon föld alatt felnevelt fiatal pálosokból magyar pálos kolostort alapító törekvését a központi (lengyel) rendi vezetés meghiúsította.

A nyugati magyar cserkészmunkába is bekapcsolódott. 1970-es években közreműködött a washingtoni 4. sz. Bátori József csapat újjászervezésében, majd a csapat parancsnoka is lett. Később Kálnoky Ernővel megírta a Magyar Földrajz című könyvet a külföldi magyar iskolák számára.

A kommunizmus összeomlása után hazatért Pécsre, ahol további lelkipásztori és cserkészmunkát vállalt.

Koporsója mellett egyenruhás fiatal cserkészek álltak őrt. Saját énekszövegét olvasta fel egyik cserkésztársa, melyet Remete Pálhoz, Magyarország egyik védőszentjéhez irt: "életeszményed nem fedé a sír, évszázadok múltán is vonzó erővel bír, mert szent életpéldád híven követik..." - mintha önmagáról prófétált volna - a magyar fiatalok, cserkészek, akikért életét áldozta. R.I.P.

Fischer Viktor és Arató László