Csipke Csaba
1937. szeptember 19. - 2003. október 22.

Csaba Bolyokon - Ózd mellett - született, a legfiatalabb gyerekként a családban. Hamarosan felbolygatta a gondtalan gyerekkort a második világháború és a család Miskolcra költözött. Két nővérével együtt meleg, vallásos családban nevelkedett, de sokszor szembekerült csínyjei miatt szigorú édesapjával és tanáraival. Középiskoláit a miskolci Földes gimnáziumban végezte, ahol tanulmányai mellett kitűnt atlétikából és többször is ifjúsági bajnok lett. Az 1956-os forradalomban résztvett, mint sok ezer fiatal, s november végén búcsút vett hazájától. Tanulmányait először Vermontban, majd Los Angelesben a UCLA egyetemen folytatta. Család nélkül, egyedül, de barátokkal körülvéve, egyetemi évei alatt pincérkedett, házat festett, zenekarban játszott úgy tartotta el magát mig zoológiából és bacteorológiából diplomát szerzett. Karrierjét a Hyland Laboratories-ban technikusként kezdte, majd a laboratórium vezetője lett. Később a BioCell Laboratories alapító társtulajdonosa és direktora volt, s végül utolsó 28 évét a University of Southern California-Norris Cancer Center rák kutató laboratoriumában töltötte. Sok kezdő biokémikust avatott be a sejt növesztés titkaiba az évek folyamán, segített doktori disszertációjuk megírásában, indított el a kutatás útján. Legutóbb társ-írója volt három tanulmánynak melyek a "Medicinal Chemistry and Anticancer Research" tudományos folyóiratban jelentek meg. Kollégái nem csak biokémiai tudását ismerték el, hanem hozzáfordultak segítségért műszaki dolgokban is – nem volt olyan műszer amit meg nem tudott javítani.

Csaba 1973-ban házasodott és 2 gyermekkel áldotta meg a jó Isten, akik bearanyozták életét. Gyermekei révén 1988-ban bekapcsolódott a los angelesi cserkészekhez, s 11 évig parancsnoka volt a 8-as fiúcsapatnak és társparancsnoka a 49-es lánycsapatnak. Vezetése alatt több tucat cserkészt képezett ki és inditott vezetőképző táborokba. Két nagy nyugati parti jubileumi tábort szervezett több száz cserkésznek, s kiképző volt a központi táborokban. A cserkésztudományokon kívűl Csaba bá magyar történelemre, irodalomra, földrajzra tanította az ifjúságot; táborba szállított, sátrat vert, szíve s háza mindig nyitva állt. Csaba bá nem ismerte azt a szót, hogy "lehetetlen", minden nehézséggel megbírkózott, minden akadályt legyőzött. Legnagyobb öröme lánya s fia tanulmányi eredménye volt, mert bennük látta önmaga s élete folytatását.

Álma, terve, hogy nyugdíjba hazamenjen Magyarországra már nem teljesedett. A jó Isten magához szólította Őt idő előtt, s már csak hamvai lelnek örök nyugalomra a hazai földben.

" Ha rám gondoltok mosolyogjatok - emlékem úgy áldás lesz rajtatok "