Dömötör Margó

2001 november elso napjaiban egy mélységesen szomorú hir szaladt végig villámpostán a Külföldi Magyar Cserkészszövetség számos, a világ különbözo országaiban élo tagjának címezve:

" Szomorú szívvel kell közölnöm, hogy cserkésztestvéretek, szeretett feleségem, november 8. hajnalán, 63 éves korában, 50 év folytonos cserkészszolgálat után, Sao Paulóban elhúnyt. A temetési szertartást ft. Tóth Veremund cscst., Margó volt csapatparancsnoka tartotta, a Dobó Katica lcscs. akkori tagjainak, valamint Sao Pauló-i cserkésztestvéreink, barátaink és családtagjaink nagyszámú részvételével. A vallásos szertartáson kívül népdalokkal és a szeretetkörrel búcsúztattuk Margót."

Tudtuk, hogy Margó egy végzetes betegséggel küzd, immár hosszú évek óta, de éppen azért, mert annyiszor találkoztunk vele táborokban, látogatókban, mindig mosolygósan, tettrekészen, elegánsan, vidáman népijátékot betanítva avagy brazil uzsonnát feltálalva amerikai barátainak, sohasem juttatta eszünkbe, hogy egy gyilkos kór rombolja belülrol.

Ha tehát ez a hír nem is volt meglepetés, megszakadt a szívünk. Mélységesen lesúlytott bennünket, barátait, cserkésztestvéreit. Hogy Margó elment, mindnyájan szegényebbek lettünk, egy nagyszeru emberrel kevesebb van világunkban. Vannak emberek, akik, ha 100 éves korukban halnak meg, akkor is túl korán mennek el. Margó egy ilyen ember volt. Ha engedelmes keresztényként meg is hajtjuk fejünket és elfogadjuk, hogy Margó befejezte földi misszióját és az Úr hazahívta - akkor is fáj, nagyon fáj, hogy nincs többet.

De csak fizikailag nincs többet. Ami kincset itthagyott nekünk, szinte megszámlálhatatlan. Margó örökké jelen van azokban a dolgokban, amiket megtanított nekünk. Én legszebb népdalaimat tole tanultam. Az elsot még az embui cserkészparkban (Brazília) "Erdo, erdo, de magas a teteje, jaj de régen lehullott a levele..." s az utolsót, egy ritkaszép csángó dalt, Fillmore-ból Connecticutba hazamenet, 1999-ben. Mint abszolut zenei hallású Kokron, Margó rengeteg népdalt tudott. Azt hiszem nem csak összejövetelekre vagy tábortüzekre tanult meg újra meg újra ismeretlen népdalokat, hanem puszta kedvtelésbol, csak úgy magának.

Népdalszeretetéhez természetesen kapcsolódott a népballada, majd pedig cseperedo lánykái és a VK tábor hallgatói számára nagyszeru könyvtárából kikeresett és betanított számtalan népijáték. De Margóban még egy, egész másirányú tehetség is lakozott: remekül rajzolt és festett. Aki belelapoz regösjegyzeteibe, sot még a II.Leánycserkészkönyvben is találkozik Margó ügyes keze munkájával.

A cserkészmunka egy hatalmas terület, ahol mindenki kikeresheti tehetségének legmegfelelobb, kedvenc munkaterületét. Margó két kézzel markolt a tennivalókba és sokrétu tehetsége a szervezéstol a regösmunkáig, minden téren kibontakozott és gazdagon adott tovább mindent, amit tudott.

És ahogy szétszaladt a hír, hogy Margó elment, megindultak a részvétnyilvánító levelek.

"Mi magyar cserkészek egy családot alkotunk, bárhol élünk is a világon. Ezért, ha valaki eltávozik sorainkból, az mindnyájunk számára gyász. Fogadd oszinte részvétemet a kassai és felvidéki cserkészek nevében." Csajka Tamás

"Margót mindenki nagyon tisztelte és becsülte. Közösségi elkötelezettsége, minoségi embersége páratlanok voltak. Máris nagyon hiányzik nekünk! Baráti együttérzéssel osztozunk fájdalmadban." Somogyi Csilla és Balázs - USA

"...nem lehet szavakat találni a veszteségre. Margó az örökös deru, a népdalok kútfeje, népijátékok enciklopédiája, népi kincseink örzoje, itt-segito, ott-segíto, itt-szervezo, ott-szervezo. Magyarázat kell az ov anyaghoz? magyarázatot ír csendben, térül-fordul és már kész, de közben vacsorát varázsol az asztalra, nemcsak a családnak de a hirtelen érkezo vendégeknek is. Utolsó táborunkon mindenki tudta, hogy szenved a borzasztó viszketegség miatt, de ezt o roppant, rendíthetetlen türelemmel viselte. Nem az o állapota volt a fontos, hanem az, amit éppen tenni kellett és csinált mindent tovább, azzal a természetességgel, ami rá annyira jellemzo volt.... Fogadd oszinte részvétünket és legyen valahogy ír fájdalmadra, fájdalmatokra, hogy nagyon szerettük és szeretjük ot. Hiszem, hogy ilyen emberek nemcsak akkor vannak velünk, amikor testben velünk vannak, hanem talán még inkább most, hogy már csak lélekben. Kedves Margó, még sokáig nem fog úgy népdal, népijáték elhangzani Fillmoreban, hogy ne hallanánk a Te hangod is mellette." Gyulassy Györgyi- New York

"Annyira megdöbbentett a hír, hogy Margó néni meghalt. Annyira szerettem és olyan sokat tanultam tole. Fantasztikus példamutató volt számomra. Soha nem fogom ot elfelejteni." Jókay Jutka - USA

"Szövetségünk és a külföldi magyarság egyik ragyogó fényét vesztette el. Margóban megtestesült az a vidámság, szeretet és derulátás, ami a cserkészet esszenciája. Cserkészszaktudása, vezetoképzo tehetsége páratlanok voltak. Cserkészéletem egyik kimagasló példaképe volt. Egy síkon Bodnár Gáborral. Imádkozunk Érted és a lányokért. Az a tudat, hogy Margó már abban a jutalomban részesül, amely a jó Isten kedveseire vár, erosítsen Benneteket ezekben a nehéz napokban." Vajtay Pista - USA

" Ez talán a legkeservesebb ebben a mi szétszóródásunkban, hogy ahogy az évek múlnak, úgy ritkulnak a találkozások. A végén már alig tudunk egymásról. Pedig éppen Margóval elejétol kezdve (Sao Paulóban 1953-tól) együtt voltunk. Legkedvesebb cserkészemlékeim abból az idobol vannak. Nem tudtuk, hogy Margó ilyen komolyan beteg. Nagyon fáj nekem Margó elmenetele. Gémesné Réka Stuttgart, Németország

"Cserkésztáborban vagyunk. Vezetoképzotáborban. A nap eseményei folynak. A jelöltek az eloadásokon figyelnek, tanulnak. Két eloadás között kerekarcú, vidám mosollyal arcán egy vezeto gyorsan körbejár. Friss kávét az egyiknek, cukorkát a másiknak, megérdeklodi a harmadiktól az esti tábortuz elokészületének állapotát. Népijáték következik "Álljatok körbe...." Korát meghazudtolva eloadja a játék lényegét, elénekli az odavaló népdalt. Mint falusi menyecske a fiúk felé incselkedik. Vidámság, jókedv, mindenki mosolyog, nevet. A délutáni órákban a fiatalabbak kiképzéséhez való játékszeru hozzáállását játékokkal, ügyességekkel gyakoroltatja. Amikor elérkezik a tábortuz, még ötletekkel segít a tábortuzvezetonek, hogy a tábori nap legbensoségesebb pillanata még meghatóbb, elgondolkoztatóbb legyen. Igazi reneszánsz vezeto. A tábortuz után még a táborparancsnok gondjait is megérdeklodi, tanácsot ad. Dömötörné Kokron Margitról van szó, cserkész köznyelven Margóról. Most hogy elvonultál a mennyei táborüzek vezetését irányítani, szeretettel idézzük fel a Toled tanult népdalokat, újból átgondoljuk bölcs tanácsaidat és elmosolygunk jókedvu ötleteiden. Isten veled Margó." Elzász-Lotaringia

" Ahogy múlnak az évek, akképpen gyarapodik azoknak a rokonainknak, barátainknak a gyülekezete, akikkel már nem tudunk telefonon beszélgetni, villámlevelet is hiába küldenénk. Eltávoztak örökre. Ezért hozzájuk már csak a múlt ösvényei vezetnek, emlékeink pislákoló fényében....

Margót az ötvenes évek elején ismertem meg a Sao Pauló-i leánycserkészcsapatban. Kitünt kiegyensúlyozott természetével, mindig kedves szolgálatkészségével, jókedvével, intelligenciájával és tudásszomjával. Ezek a kezdeti benyomások késobb csak elmélyültek. Margónak fejlett esztétikai érzéke volt. Mindig megtalálta azokat a motívumokat, melyeknek hangsúlyozása, kiemelése az eloadott témának különleges bájt, ízt kölcsönzött. Fantáziadús volt. Lelkesített nem parancsolt. Finomlelku. Jó vezeto. Könnyed. Mindenkit támogatott. Nem ismerte a féltékenységet. Nívó. A népdal-játék szeretete. Színrendezési tehetség. Micsoda hangulatot tudott varázsolni a tábortüzeken! O értette igazán, mi a kerettörténet és hogyan éljük bele magunkat....." Cseh Tibor - New Jersey

"Margó nemcsak családjában hagy óriási urt, hanem az egész cserkészközösségünkben, ahol 50 éven keresztül "híven teljesítette kötelességeit", szolgálva az eszményt, melynek elkötelezte magát. Élete tartalmas, példaadó, szeretetet osztó volt. Csendes deruje, felkészültsége, tanítása bearanyozta sok-sok cserkésznek cserkészélményét, akik ma a világban szétszórva élnek Európában, Észak- és Dél-Amerikában, Ausztráliában. Ezek közé tartozunk mi is itt Venezuelában, ahol 1962-ben, azt hiszem, elsok voltunk, akik Brazílián kívül megismertük. Imádkozom érted, hogy Isten adjon erot elviselni fájdalmadat...." Nyisztor Judit - Caracas

"Dömötör Margó Cserkészszövetségünk egyik oszlopos tagja és - a maga csendes és szerény módján - egyik legmeghatározóbb egyénisége. Igen sokoldalú volt. A népviselettol a térképezésig, a kiscserkészettol a rovercserkészetig, nevelési problémáktól tömegeket megmozgató rendezvények összeállításáig: gyakorlatilag mindenhez értett és mindent fantáziadúsan, nívósan, könnyedén megoldott. Mindig oda állt be, ahol éppen szükség volt rá. Se rangot, se köszönetet nem keresett. Mindenben és mindenkiben a pozitívat, a szépet látta. Példájával irányított. És ezáltal, amerre csak járt, szeretetkört alakított ki maga körül.

Margó Sao Paulóban nott fel, a 36. Dobó Katicsa cserkészcsapat egyik oszlopa volt. Mi buenosiak 1962-ben ismertük meg, elso nagy "nemzetközi" vezetoképzo táborunk alkalmából, amelyet Ft.Tóth Veremund vezetett le, Bodnár Gábor és Chászár Ede bá részvételével. Margó volt az egyike a három "brazil" lány kiképzonek. Már akkor kitunt, nemcsak végtelen tudásával, de kedvességével, türelmével, vidámságával, cserkésziességével is. Azon a táboron döbbentünk rá, buenosiak, az összetartozás erejére, hogy nem vagyunk egyedül a "világ végén", hiszen vannak cserkésztesvéreink, bárhol legyünk is a világban. Ezt az összetartozás-érzést tanultuk meg abban a táborban és egyik nagy példamutatónk Margó volt.

Margó elment, de emléke köztünk marad. Mindig hálásak leszünk neki, mert élete által mindannyian gazdagabbak lettünk. Baden Powell utolsó üzenetében, többek között, ezt mondta: "Kiséreljétek meg, ezt a földet egy kicsit jobb állapotban hátrahagyni, mint ahogy találtátok." Margó ezt megfogadta és megtette." Dr.Némethy Kesseru Judith - New York

"Vannak lángelméi az alkotásnak, muvészetnek, tudománynak. Margóban a szeretetnek volt meg a zsenialitása, attól kezdve, hogy 13 éves korában, családjának Sao Paulóba való érkezésekor belépett a Dobó Katica lcscs.-ba. A cserkész napi jótett gyakorlásában tanulta meg edzeni magát a szeretetben. "Jézus szeretett engem és önmagát adta értem." (Gal.2,20). A szeretet önátadás azokért, akiket szeretünk. A szeretetben adta át önmagát Margó, mint ov., rajpk. majd mint csapatparancsnok cserkésztesvéreiért. "Eros mint a halál, a szeretet." (Énekek éneke.8,6) "A szeretet nem szünik meg soha. (I.Kor. 13,8). Margó távozásával nagy ur támadt a világon a szeretet energiatartalékában. Ezt az urt senki más nem tudja betölteni, hanem csak azok, akik Margót szerették. Mindazok, akik szerették Margót, tegyék ot élové szívükben, a szeretet által. Ft.Tóth Veremund OSB - a Dobó Katica lcscs. pk-a 16 éven keresztül - Sao Paulo, Brazília.

Összeállította Piller Éva
Sao Paulo, Brazília