Dr. Hoyos János

gróf, cserkésztiszt, Kn. M.

(Bécs, 1915. május 7 - Budapest, 2003. január 31.)

Jánosbá' cserkészmúltja még Magyarországra nyúlik vissza, amikor 13 éves korában cserkésszé avatják, majd a rá következő évben, 1929-ben, az Angliában tartott 3. világdzsemborín vesz részt, amely saját elbeszélése szerint egy életre szóló élmény maradt. Érettségi után a Molnár Fricibá' (dr. Molnár Frigyes, a Magyar Cserkészszövetség akkor külügyi vezetője) vezetése alatt álló tolmács rajban az 1933-ban tartott gödöllői világdzsemborí táborozója, ahol pár nap után a francia táborparancsnok tolmácsa lesz. A világtábor után egy öregcserkész rajba kerül, de az említett Fricibá' vezetése alatt a Szöv. külügyi rajában francia problémákat osztanak ki neki. Ennek következtében a magyar cserkészetet Franciaország két tisztképző táborában képviseli.

Orvosi diplomáját 1939-ben kapja mint szívspecialista.1948-ban ő végzi társával az első szívműtétet Magyarországon. A kommunista rendszer 1950-1953-ig működtetett recski kényszermunkatáborban két évet tölt, majd annak felszámolása előtt egy évvel 15 évi börtönbüntetést szabnak ki rá. Két szénbányában mint orvos, illetőleg bányász dolgozik, ahonnan az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt, mint minden politikai fogoly, ő is kiszabadul. Mielőtt a rabokat kezdték volna összesszedni, átmegy Ausztriába, ahol a magyar menekülteket intéző ICEM (Intergovernmental Committee for European Emigration) orvosi osztályán mint beosztott, majd mint ennek főnöke két évig dolgozik, a magyar menekültek továbbutazását segíti. 1958-ban érkezik Amerikába.

A külföldi magyar cserkészetben éveken keresztül központi orvosi felügyelőként és a központi vezetőképző- valamint több jubileumi táborban főorvosi szolgálatot tölt be. Alkalmazott ápolónőjét külön fizetve vonja be segítni. A Szövetség Nagytanácsának tagja és később éveken át elnöke. A Sík Sándor Cserkészpark gyengélkedő épület létrehozásának előmozdítója. A Máltai Lovagok Szövetsége északamerikai delegációjának tagja, majd elnöke. Ebben a beosztásban kezdeményezi a New York-i körzet lelkigyakorlatának tetemes támogatását. Rászoruló magyar származású orvos- vagy fogorvostan hallgatók ösztöndíj ügyében több éven át közbenjár.

Kitüntetései közé tartoznak a Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti Keresztje, amelyet még 1994-ben kap a recski munkatáborban teljesített szolgálataiért. A Máltai Lovagrend nagykeresztes fogadalmi lovagja. A MTA (Magyar Tudományos Akadémia) határon kívüli orvosi tudományok köztestületi tagja. A 2002. év novemberében tartott New York-i cserkészbálon ő volt az egyik KMCSSZ kitüntetett. Az oklevél szövege méltatja a külföldi magyar cserkészet fejlesztése érdekében kifejtett több évtizedes munkásságát. A Szövetség legmagasabb kitüntetését, a Teleki érmet 1975-ben kapja.

Fél évre felesége halála után, 2002-ben, Magyarországra visszatelepül és négy idegen nyelv tudásával 88 évesen azonnal felajánlja szolgálatát a hazai cserkészmozgalomnak. Utolsó levelében azt írja, hogy "már bekapcsolódtam az itteni szervezetbe Legeza [dr. Legeza László cst., a MCSSZ ügyvezető elnöke] révén, de aktív nem tudtam lenni, de leszek." Elszántságát a halál megakadályozta, amely a kórházban érte. Csendes modora, szerénysége, és a magyarság állandó szolgálata példamutatás mindannyiunk számára. Jánosbá' nyugodjál békében! R.I.P.

Fischer Viktor cscst.