Kálnoky Ernő cst.

A clevelandi 22.sz. Bessenyei Görgy cserkészcsapat volt parancsnoka megtért Teremtőjéhez.

A Külföldi Magyar Cserkész Szövetség elismeréssel és megbecsüléssel adózik Kálnoky Ernő cserkésztiszt emlékének, aki 2005 január 13-ikán hosszas betegség után 82 éves korában Clevelandban elhunyt. Mi, clevelandi magyar cserkészek is szomorú szívvel búcsúzunk szeretett Ernő-bától, akiben egy kiváló vezetőt, parancsnokot, tanítót és barátot vesztettünk el.

Kálnoky Ernő élete első 17 évét a Trianonban Romániához csatolt Nagyváradon, megtűrt kisebbségi sorban élte. Egyik legboldogabb napja az volt, amikor gimnazistaként, mint a helyi Szent László cserkészcsapat tagja, köszönthette az Észak-Erdélyt felszabadító magyar honvéd csapatokat 1940 augusztus végén. Egyetemista korában 1941-től 1944-ig a kolozsvári egyetemi cserkészcsapatban volt rovercserkész, majd, mint sokan mások, bevonult katonának. A háború vége Ausztriában érte, ahol fogságba esett, majd hosszabb ideig francia-magyar tolmácsként segítette a menekült magyarok ügyét a megszálló francia hatóságoknál. 1950-ben kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol Clevelandban telepedett le. Egzisztencia teremtés, családalapítás kötötték le fiatal éveit. Amikor gyermekei cserkészkorúak lettek, újra bekapcsolódott a cserkészetbe és később a clevelandi Magyar Iskolának is tanára lett. Természetes gyakorlati és pedagógiai érzéke révén rövidesen kedvelt és becsült ifjúsági vezetővé vált.

A Fillmore-i Vezetőképző Táborban 1971-ben tett cserkésztiszti fogadalmat. Az 1970-es évek elején létesített Fillmore-i magyarságismereti táborokban a földrajz és néprajz előadója, majd később a tábor parancsnoka lett. Hosszú éveken át a 22-es csapat vezetői karának tagja, majd 1991 és 1996 között öt évig a csapat parancsnoka volt. Munka és cserkészkedés mellett még arra is maradt ideje, hogy a helyi Magyar Iskolában tanítson, a Cserkész Szövetség felkérésére az érettségi program számára földrajz és néprajz tankönyvet írjon, vagy érettségi biztosként szerepeljen. Ameddig egészsége és kora engedte minden jubileumi táboron, csapattáborokon és minden cserkész-megmozduláson részt vett. Hívő keresztyén emberként református egyházában presbiterként tevékeny szerepet vállalt.

Népének, fajtájának szerelmese volt. Többször visszatért szűkebb hazájába, Erdélybe. Egy ilyen útjáról visszajőve könnyezve-boldogan mesélte, hogy Brassó felett megmászta a Déli-Kárpátokat és a hegy gerincén barangolva rábukkant az ezeréves Magyarország egyik régi határkövére.

Akik közelebbről ismerték tudják és vallják, hogy Ernő-bá valóban híven teljesítette kötelességét mellyel Istennek, Hazájának, embertársainak és a magyarságnak tartozott. Utolsó "Szellő zúg távol" a clevelandi nyugatoldali magyar református templomban, majd Dunaalmáson hamvai elhelyezésekor a Magyarországon élő volt clevelandi cserkészek ajkáról hangzott el.

Bócsay Zoltán