Pap Gyula cscst.

(1916. november 21 - 2001. április 5)

A komáromi születésű Gyuszi bá-t nemcsak mint cserkésztisztet, de mint nyelvtanárt, írót és jogi szaktudóst ismertük. Középiskoláit a győri bencéseknél végezte. Másodikos volt, amikor első verse megszületett. Dramatizálni, színielőadást rendezni már elemista korában kezdett. A Zászlónk c. ifjúsági folyóirat novellapályázatán második díjat nyert 18 éves korában. Még további két novelláját a Zászlónk, első versét pedig a Képes Krónika közölte.

A budapesti jogi karra 1935 őszén iratkozott be. Szociális munkát végzett, a KALOT városi testvéreként működő Hivatásszervezet központjában vidéki szervező titkár, két évi katonai szolgálat után pedig a szervezet hetilapjának, az Új Rend-nek belső munkatársa lett. 1942-ben a doni harctérre került, ahol 1943 januárjában szovjet hadifogságba esett. Hadifogolytáborokban 13 évet töltött. Közben sokat irt, megtanult oroszul, franciából műfordításokat végzett, kéziratait azonban hazatérésekor a hatóságok elkobozták. Félévi börtön után végre Győrbe jutott. Rendes munkát nem kaphatott, rendőri felügyelet alatt állt. Az 1956-os szabadságharc után Nyugatra menekült, az Egyesült Államok New Jersey állambeli New Brunswick-ban telepedett le. Itt kapcsolódott be ismét a cserkészmunkába.

A Buffalo-i magyar piaristák tehetséges diákok amerikai középiskolájában 1967-től 1979-ig oroszt, majd később latint tanított, valamint tanárként szolgált a helyi hétvégi magyar iskolában. Betegségére való tekintettel innen ment nyugdíjba és vissza New Brunswick-ba, ahol megint a cserkészet, a helyi magyar iskola és az írás foglalkoztatta.

A külföldi magyar cserkészetben meghatározó szerepet játszott. Cserkésztisztté 1961-ben avatták, majd 1962-ben a New York-i körzet titkára (mai elnevezéssel: parancsnoka) lesz, 1965-67-ig Intéző Bizottsági tag, ugyanakkor Fegyelmi Bírósági elnök hat évig, a Sík Sándor Cserkészpark igazgatója 1971-ben, III. Kerületi-, majd Szövetségi ügyész a 80-as években. Nyelvi és írói tehetségét Bodnár Gábor hamar felismerte, s így a helyi csapatok és a számos írói és titkári munkája mellett a Központi Sajtó- és Tájékoztató Hivatalt irányította, némi megszakítással 1963-1995-ig, összesen 16 évig. Hivatalosan a Magyar Cserkészt hat éven át ő szerkesztette, első, aki a cserkésztisztképző tábor anyagát összegezte, 1961-ben. A központi vezetőképző táborokon előadói és kiképzői szerepet több évtizeden keresztül vállalt.

Gyuszi bá egyébként mindig kész volt áldozatot hozni. A helyi csapatoknál tervezett, tanácsokat adott, fuvarozott. A New Brunswick-i Fenntartó Testület elnöke volt, a Széchényi Magyar Iskola tanára, igazgatója. Barátságos és segítőkész fellépése közkedvelt volt a tanulók körében. A gyermekekre mindig mosolyogva, megértően nézett, mindig jót látott bennük. Példás cserkészéletet élt. Vallásossága közismert volt. Nagy tudása mellett szerénységével mindig jó hatással volt a cserkészekre. Valódi érdekeltsége a kiscserkészet volt, de beosztásai sokszor nem engedték az evvel járó foglalkozást. Szerény egyéniségénél fogva inkább csendesen a háttérben szorgoskodott. Számos egyéb kitüntetése mellett munkájáért a Szövetség a legmagasabb kitüntetését, a "Jó munkáért" Teleki érmet 1970-ben adományozta neki. Néhány évvel ezelőtt visszatelepült Győrbe s ott érte a halál. Gyuszi bá! Mint tisztalelku, magasztos és erkölcsös ember, magyar cserkész példaképként állsz előttünk, munkád életünket gyarapította. Nyugodjál békében!

Fischer Viktor, Schlóder Miklós, és Varga Gyula