Szalay Zoltán, cscst.

"Minden cserkész tarthat három szeretot,
orsvezeto egyet, esetleg kettot,
rajvezeto egyet, cserkésztiszt is egyet,
hát a Parnok úr?
Nagy bot a kezében, o már öreg úr!"

Zolibá, nem emlékszem olyan cserkész tábortuzre, ahol Te jelen voltál, hogy torkunk szakadtából nem énekeltük volna el ezt Neked. Mint fiatal cserkész fiúk, azon versenyeztünk, hogy a nóta végén melyikünk szaladhat majd oda hozzád, hogy a botot kezedbe adja a megfelelo passzusnál. Te, szemed behúnyva, szád csücske mosolyra állva hallgattad számtalanszor végig a nótát, majd felháborodást szinlelve fenyitetted meg a bottal a bünöst közülünk.

Most mi, cserkészeid, nem búcsúzni jöttünk össze. Csupán a tábortuzhöz. Tábortuzhöz, ahol egy kis nótázás, egy mókázás után, a hosszú, testet kifárasztó, nehéz munkanap után, komolyra forditva a hangulatot, megköszönjük Teremtonknek, amit a nap folyamán kaptunk tole.

Megköszönni, hogy Te voltál számunkra a Parancsnok úr.

Noha csapatunk történelmébol tudjuk, papiron nem Te voltál csapatunk elso parancsnoka. De szereto, odaadó munkáddal, oszinte törodéseddel, önfeláldozó tevékenykedéseddel számunkra mindenkorra Te voltál, és Te maradtál A PARANCSNOK.

Zolibá, köszönjük Neked azokat, amiket már csak felnott ésszel tudunk igazán értékelni és megérteni:

a mai napig felejthetetlen cserkésztáborokat, kirándulásokat,

azokat a megérdemelt kihallgatásokat és büntetéseket, amelyeket kiszabtál ránk, szigorú arccal, de közben szájad csücskét a szereto mosoly rángatta, és amit jó kedvvel hajtottunk végre,

köszönjük azoknak a késo estékbe nyúló megbeszéléseknek, tervezgetéseknek a hangulatát és lelkületét, amelyet a bloomfieldi lakásod mély garázsában, cserkészcsapatunk lyukas sátrai között tartottunk,

és köszönjük azokat a cserkész emléktárgyakat, amelyeket késobb volt cserkészeid között szétosztottál emlékként. Foleg annak a jelentoségét, amirol a napokban Kocsis Laci cserkésztestvéremmel beszéltünk. Te neki adtad fiatal cserkész korodbeli iránytudet. Mi most értettük meg ennek a valódi jelentését: Te mindannyiunk számára megjelölted a cserkész berkekben használt útjellel az egész életre szóló JÓ UTAT!

Most, mint ahogy a tábortüzeink végén szoktuk énekelni:

"Szello zúg távol, alszik a tábor,
Alszik a tábor, csak a tuz lángol.
Rakd meg, rakd meg cserkészpajtás azt a tüzet,
Isten tudja, mikor látunk megint ilyet"

Addig, amig újból együtt leszünk cserkészeiddel az örökkön égo nagy tábortuz körül, emlékedet szeretettel szivünkbe zárjuk és kivánunk

JÓ MUNKÁT, JÓ MUNKÁT, JÓ ÉJSZAKÁT!

Herédi István Cscst., Montreal