Magyar nyelvtudásNYELVÁPOLÁSNyilvánvaló, hogy az anyanyelv a nemzeti öntudat megőrzésének és átadásának legfontosabb eleme. Kosztolányi meghökkentően egyszeru igazsága érvényes minden igazi alkotásra: a verset mindig ketten írják a költő és a nyelv. Ezért több a vers hangulatnál, bölcsességnél, örömnél vagy szomorúságnál. Ezért több minden megfogható valóságnál. A nyelv pontosan megfogalmazható szabályait a lélek titokzatos törvényei irányítják, és ezek a törvények jönnek fel a felszínre a versekben, regényekben, de a mindennapi szép beszédben is. A nyelv a sors legfőbb kerete. Megint csak Kosztolányit idézve "Benne van a múltam, a jelenem és a jövendőm. Benne van az életem. Benne van a halálom is. Benne van a sorsom." Olyan egyéni kincsünk a nyelv, amely igazán, legteljesebb mértékben valamennyiünké. Évezredeken át képes fennmaradni, mégis sérülékeny, mind a védtelen csecsemő. Ezért kell végtelen szeretettel körülállnunk és megvédelmeznünk. A nyelvművelés az élet folytonosságának védelme. Soha nem fegyverekkel. Soha nem másik nyelv kárára, bár erre manapság sajnos számtalan példát tudnánk felhozni. Összhangban Kosztolányival, Lucian Blaga a 20-ik századi Román irodalom kiemelkedő egyénisége a következőket írta "A nyelv minden nép első költeménye." A nyelv egyesít nemzedékeket és kapcsolhat össze a - kultúra jegyében - nemzeteket. A fentiekből kifolyólag megállapíthatjuk, hogy a nyelv maga nem csupán egy szó amely a társadalmi érintkezés egy formáját fejezi ki, ennél sokkal több. Az anyanyelvünk, a kultúránk múltjának a jelenének és a jövőjének megörökítője. Az amerikai író Paul Auster, a magyar fordításban is megjelent New York Trilógia címu regényében szörny-történeteket mond el. A történelemből felidéz olyan eseteket ahol kényszerből vagy egy-egy kegyetlen kísérlet lebonyolítására gyerekek elkülönítve éltek szüleiktől és a társadalomtól, és nem tanulhattak meg beszélni. A kísérletek célja rendszerint az volt, hogy megtudják vajon a teljes elzártságban is muködőképes-e, muködésbe lehet-e hozni az emberi beszélőkészséget, és ha igen, akkor vajon milyen nyelven szólal meg a gyerek? Hogy milyen különféle válaszokat kaptak erre a kérdésre, egészen az időszámításunk előtti hetedik századtól napjainkig, ezeket írja le Auster. Valahány kísérletnek és esetnek azonban van egy közös jellemvonása, illetve eredménye, ami szembeötlő és vonatkozik a mai témánkra is. Mindegyik gyerek ugyanis melyiktől megvonják egy nyelv megtanulásának a lehetőségét, valamilyen szinten visszamaradottá válik: meghal, vagy megbolondul, vagy valamilyen más, perverz útra tér az élete. Ez az eredmény is mutatja, hogy az anyanyelv tudásának kiemelten fontos szerepe van az emberi értelem fejlődésében, a nyelv tanulásának megakadályozása pedig butító hatással jár, beleavatkozást abba az elemi területbe, ami az embereket elválasztja az állatoktól. Ezért kiváltképp fontos számunkra, akik szabadon beszélhetjük a magyar nyelvet, hogy ezt ki is használjuk ezt a lehetőséget és megragadjunk minden alkalmat arra, hogy másokkal is megismertessük a magyar nyelv szépségét. A Külföldi Magyar Cserkészet ebben igen nagy szerepet vállalt ez idáig, és ezt a célt tovább kell ápolnunk és fejlesztenünk. MIÉRT FONTOS A KÜLFÖLDI CSERKÉSZETBEN?
ha azt akarja, hogy gyermeke BÜSZKE LEGYEN SZÜLEIRE Két idézettel segithetjük döntését: Norma Joan Paul: Prof. Wilder Penfield: |