Tájékoztató gróf Teleki Pálról

TELEKI PÁL-ról, a tudós-államférfiről röviden:

Gróf Teleki Pál a híres erdélyi nemesi család Katolikus ágának leszármazottja, nagyapja Teleki József a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának alapítója, apja Géza egyesületalapító történész és költő volt. Az 1879 november 1-én, Budapesten született Pál a családban szívta magába a "Noblesse oblige" szemléletét, amely újabb és újabb társadalmi és nemzeti feladatok vállalására buzdította. A budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett, majd 1897 és 1901 között a budapesti tudományegyetem jogi és államtudományi karának hallgatója. Ezzel párhuzamosan földrajzi és szociológia tanulmányokat is folytatott, sőt a magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetben is tanult. Nyarait rendszeresen a családi birtokon, Pribékfalván töltötte. 1903-ban szerzett államtudományi doktori oklevelet, s értekezését "Az elsődleges államkeletkezés kérdéséhez" címmel írta. Első írásait, recenzióit a Huszadik Század közölte. 1903-tól Lóczy Lajos mellett, dolgozott gyakornokként az egyetemi földrajzi intézetben, 1904-tol szolgabíró volt Szatmárnémetiben. 1905 és 1910 között a román többségű Nagysomkúti választókerület képviselője a Parlamentben. Választóival következetesen anyanyelvükön beszélt. Részt vett a darabontkormány elleni "nemzeti ellenállás"-ban. 1908-ban megnősült, a bánsági osztrák-német Bissingen-Nippenburg Johannát vette feleségül. Két gyermekük született (Mária, 1910; Géza, 1911)

1907-től a földrajztudomány felé fordult, Szudánban tett nagyobb utazást, majd a hat nyelven beszélő tudós térképészeti kutatásokat folytatott Európa nagy könyvtáraiban. Ennek eredményeként készült 1909-ben megjelent "Atlasz a japán szigetek kartografiájának történetéhez" című műve, amely a magyar és a nemzetközi tudományos életben híressé tette. 1909-tol 1913-ig a Földrajzi Intézet igazgatója, 1913-ban a balkáni és kis-ázsiai kereskedelmi kapcsolatokat segítő Turáni Társaság elnöke, 1910-tol 1923-ig Cholnoky Jenő elnök társaként a Magyar Földrajzi Társaság főtitkára volt. 1913-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, 1922-ben igazgatóvá, 1925-ben tiszteleti taggá választották. Az első magyar tudományos igényű világatlasz gróf Teleki Pál irányításával készült el. 1912-ben Cholnoky Jenővel Észak-Amerikában tett szakmai körutat. 1914-ben önkéntes főhadnagy, parancsortisztként Boszniában, majd az olasz fronton teljesített szolgálatot. Itt szerezte súlyos vesebaját, amely egész életét végigkísérte. 1915-ben Keszthelyen ismét képviselővé választották, a Parlamentben főként a szociálpolitika és a szociális egészségügy kérdései foglalkoztatták. 1917-18-ban az Országos Hadigondozó Hivatal elnöke volt. 1918 őszétől a békekonferenciára készült fel, egy munkacsoport élén elkészítette Magyarország községenkénti néprajzi térképét, a béketárgyalások szinte egyetlen hiteles Kárpát-medencei dokumentumát, a híres "carte rouge"-t. A Székely Nemzeti Tanács külkapcsolatainak megteremtésében is részt vett, valamint a Területvédő Liga elnöki tisztségét is elfogadta. Svájcban tartózkodott a Tanácsköztársaság kikiáltása idején, majd Bécsben bekapcsolódott az Antibolsevista Comité munkájába. 1919. májusától augusztusig a szegedi ellenkormányok külügyminisztere, és július-augusztusban a második ellenkormány földművelésügyi minisztere is volt. A Béke-előkészítő Iroda tudományos osztályának vezetőjeként 1919 őszétől azoknak a térképeknek, tanulmányoknak és statisztikáknak irányította az elkészítését, amelyeket a magyar békedelegáció a párizsi béketárgyalásokra vitt, sajnos hiába. Gróf Apponyi Albert mellett a delegáció másik főmegbízottja gróf Teleki Pál volt. 1920. áprilisától külügyminiszteri tisztséget töltött be, 1920. július. 19.-én miniszterelnök lett. Rövidebb időszakokra betöltötte a külügyminiszteri és a nemzeti kisebbségek tárca nélküli minisztere tisztségét is. A kormányzat és az államhatalom megszilárdítását, az anarchikus állapotok felszámolását, a jogbiztonság és a normális közélet megteremtését tűzte ki célul. Feloszlatta a tiszti különítményeket, felfüggesztette az Ébredő Magyarok Egyesületének működését.

A sors kegyetlen fintora, hogy 1920-ban neki kellett elfogadtatnia a parlamenttel a trianoni békeszerződést. A megalázott, megcsonkított és szétesett országban ekkor nagy szükség volt Teleki nemzetféltő erélyére. 1921-ben fogadtatta el "az állami és társadalmi rend hatékonyabb védelméről" szóló 3. törvénycikket, amely nemcsak a kommunista pártot kényszeríttette illegalitásba, de a szélsőjobboldal, és a volt különítményesek ellen is felhasználható volt. A kommün terrorja és az országvesztés miatti bűnbakkereső antiszemita közhangulatot - a felsőoktatásban a zsidó fiatalok számarányát is szabályozó - "numerus clausus" törvénnyel mérsékelte. A parasztságot a Nagyatádi Szabó István-féle földreform elfogadtatásával igyekezett megnyerni. 1921. márciusában, IV. Károly király (akinek boldoggá avatása folyamatban van) első visszatérési kísérleténél bizonytalan magatartást tanúsított, s elvesztette Horthy Miklós kormányzó bizalmát. Április 14-én beadta lemondását, majd a Menekültügyi Hivatal és a Társadalmi Egyesületek Szövetségének elnöke lett.

Életét ezután főként a magyar ifjúság nevelésének szentelte.1920-tól haláláig a báró Eötvös József Kollégium kurátora volt, s 1921 közepétől vezette a gazdasági földrajzi tanszéket a budapesti Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán. 1922-ben főcserkész, 1923-ban tiszteletbeli főcserkész lett, amelyet élete végéig kitartóan művelt. 1924-ben a Népszövetség által kiküldött 3 tagú iraki határmegállapító bizottság tagja volt. 1924-ben a Szociográfiai Intézetet, 1926-ban az Államtudományi Intézetet szervezte meg a revízió tudományos megalapozásának szolgálatára. 1927-ben közreműködött a Magyar Revíziós Liga megalakításában. 1926-ban a kormánypárt tagja lett, 1927-ben bekerült az akkor alakult felsőházba a közgazdaság-tudományi kar képviseletében. Vezető szerepe volt a tudománypolitikában és a tudományszervezésben, valamint az egyetemi ifjúság mozgalmainak összefogásában. Támogatta a falukutatókat, a Táj-és Népkutató Központ földreformot sürgető munkáit, később Kovács Imréék kiállítását a Károlyi Palotában. 1932-tol az Országos Ösztöndíjtanács, 1936-37-ben az Országos Közoktatási Tanács, 1936-tól a külföldi Kollégium Hungarikumok kuratóriumának elnöke, 1937-38-ban a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora volt. 1930-ban megkapta a Corvin-láncot, a kor legmagasabb tudományos-művészeti kitüntetését. ő volt az európai gondolat, az európai együttműködés egyik hazai apostola, 1934-ben "Európáról és Magyarországról" címmel jelent meg könyve.

1938-ban, a tokaji választókerületben kormánypárti programjával ismét országgyűlési képviselővé választották. 1938. májusában az Imréd-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere lett, főként a területi revízióval foglalkozott. 1938 augusztusában meghatározó szerepe volt a Magyarok Világszövetsége létrehozásában és programjának kialakításában. A német orientáció túlsúlya és a fasiszta típusú reformtörekvések miatt elfordult Imréd politikájától, akinek bukása után, 1939. február 16-án, másodszor is elvállalta a miniszterelnökséget, mert bajban volt a "haza". A szélsőjobboldal visszaszorítását tűzte ki célul, betiltotta a Nyilaskeresztes Pártot, ugyanakkor német nyomásra sajnos engedélyezte a Volksbund működését és elfogadtatta a második zsidótörvényt. Talán ez volt a feltétele annak, hogy a területi revízió külpolitikáját folytathassa, az ország függetlenségét és háborús konfliktusokból való távolmaradását biztosítsa. Kidolgozta a Kárpátaljai Ruszin Vajdaság autonómia- tervezetét. Szociálpolitikai intézkedéseivel sikerült megszilárdítania a belső rendet. 1939-ben visszacsatolták Kárpátalját, Magyarország csatlakozott az antikomintern paktumhoz és kilépett a Népszövetségből. 1939 őszén megtiltotta magyar területen a német csapatok átvonulását, a német-lengyel háború után pedig befogadta a lengyel menekülteket, köztük mintegy tízezer lengyel-zsidót is. Segítette a szovjetek által lerohant Finnország önvédelmi harcát is a Finnországi Magyar Légió fölállításával. 1940-ben a német hadsereg látványos sikerei és a második bécsi döntés Magyarországot a németek mellé kényszerítette. A területi revízió folytatása, Észak-Erdély visszacsatolása fejében át kellett engedni a magyar területeken a Romániába tartó német csapatokat, és októberben Magyarország csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez. A belpolitikában a szegény néprétegek fölemelését célzó Országos Nép- és Családvédelmi Alapról, valamint a földreformról készülő törvények, a visszatért régiók fejlesztése, etnikailag toleráns közigazgatásának kialakítása, a kolozsvári magyar Tudományegyetem felszerelése és újraindítása foglalkoztatta, miközben mutatkoztak a német befolyás, a jobbratolódás egyértelmű jelei is: szabadon engedték Szálasi Ferencet, a Volksbundot a hazai németség kizárólagos szervezetének ismerték el, egy újabb, szigorúbb zsidótörvény kidolgozását kezdték meg. Külön gazdasági egyezményt kötött a kormány Németországgal az oda irányuló élelmiszer- és takarmányexport növeléséről. Külpolitikailag már csak Jugoszlávia felé nyílt szabad mozgástér, ezért Teleki 1940. decemberében jugoszláv-magyar "örök barátsági szerződés"-t kötött. Amikor 1941. márciusában Hitler elhatározta Jugoszlávia lerohanását, kérte Magyarország részvételét a támadásban. Teleki nem vállalta a szerződésszegést, ezért a tragikus helyzetben április 3-ára, virradóra főbe lőtte magát. Ezzel akarta figyelmeztetni és felrázni a magyar és a nemzetközi közvéleményt, megakadályozni az angolok hadüzenetét, ami átmenetileg sikerült neki: Churchill is fejet hajtott Teleki nemzetét óvó vértanúsága előtt.

Babits Mihály alábbi versszaka híven tükrözi az ülőalakos Teleki szobor mondandóját, a mártíriumra készülő kormányfő utolsó pillanatait:

Mi minden voltál már nekem, édes hazám!
De most érzem csak, hogy mi voltál igazán.
Most érzem, hogy nincs hely számomra kívüled
s mi börtönnek látszott, szabadság tornya lett.
    Most érzem, hogy sorsom a hazámnak sorsa,
mint fához a levél, hulltomig kapcsolva,
mert nem madár vagyok, hanem csak falevél,
mely ha fája kidőlt sokáig o sem él.

Budapest, 2004. február 16.
A Teleki Pál Emlékbizottság megbízásából összeállította:
Bakos István a Bethlen Gábor Alapítvány képviselője, EB tag

Kapcsolatos anyagok:

• Gróf Teleki Pál mondásgyűjteménye
• Gróf Teleki Pál szoboravató Balatonbogláron